Hat

[Részlet Martin Gregory naplójából]

November 23., csütörtök

Este fél 11 – Ma este, olyan fél nyolc körül, lementem az emeleti fürdőszobába, hogy lefürödjek. Anna általában hétkor fürdik, ezért feltételeztem, hogy már a konyhában van, és vacsorát készít. A fürdőszobaajtó csukva volt. Az utóbbi időben – úgymond – tiszteletben tartjuk egymás magánszféráját. De mivel nem vettem észre, hogy még mindig bent van, kopogás nélkül benyitottam.

Anna a mosdókagyló előtt állt, és éppen sminkelte magát. Ahogy a tekintetünk találkozott a tükörben, bűntudatos kis mosoly jelent meg a szája sarkában.

– Csak egy kis szempillafesték – mondta sietve. – Akarod, hogy megeresszem a fürdővizedet?

Válla fölött átpillantva észrevettem, hogy a villanyborotvám zsinórja lelóg a gyógyszeres szekrény belsejéből. Azért tűnt fel, mert amióta nem borotválkozom, már nem tartom ott.

– Majd én megcsinálom – mondtam mögé lépve. Félreállt, hogy elérjem a kád csapjait. Hosszú, fehér frottírköntösét viselte, de nem kötötte meg rendesen, így – miközben arrébb lépett, hogy helyet csináljon nekem – egy másodpercre szétnyílt a dereka alatt. Megpillantottam sima, rózsaszínes combjait, melyeken még látszott a fürdés pírja, és a bolyhos, szőke háromszöget, amit régen aranygyapjúnak becéztem. Talán azért, mert már semmiféle vágyat nem érzek iránta, vagy azért, mert tényleg igyekeztem, hogy ne nézzek oda, meztelensége alig jutott el a tudatomig. Viszont volt valami húsba vágó, majdhogynem szánalomra méltó a sietségben, amivel eltakarta magát. Sajnáltam őt.

Isten látja lelkemet, szeretem. Csak nem úgy. Többé már nem.

Anna nyilvánvalóan apait-anyait beleadott a vacsorába. Még ki is öltözött, mintha valamilyen különleges alkalmat ünnepelnénk. Ugyanakkor idegesnek tűnt, és többet ivott a szokásosnál, amitől zavarba ejtően kacér hangulatba került. Nagyon kínosan éreztem magam miatta. Amikor megmondtam neki, hogy feljövök ide dolgozni, csalódottnak tűnt, és vágyakozó mosollyal kérte, hogy ne maradjak sokáig.

Éjjel negyed 12 – Erős szél fuj. Hideg van odakint. Körbejártam, és ellenőriztem a széfet. Minden tiszta. De még mindig nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy valami hiányzik.